A XX. század elején a Szigetközben Óvárt Győrrel összekötő vasút terve az állami és helyi érdekeltségű támogatások hiányában nem valósult meg. A vasútban rejlő lehetőségeket azonban az egyes szigetközi földbirtokosok (Khuen Héderváry Károly, Wenckheim Frigyes )felfedezték és a magángazdaságaik számára kiépítették. A földjeikről így a terményt gazdasági kisvasúton szállították el Szigetközből a legközelebbi nagyvasúti állomásig.
Ma is áll két kisvasúti híd, amelyen egykor a szerelvények áthaladtak. Az egyik a Dunaszeg melletti Bolgányi híd, amelyen Dunaszegről és környező földekről elsősorban cukorrépát szállítottak Öttevényre. A másik a Lickópusztai híd, amelyen a Hédervárt Lébénnyel összekötő kisvasút haladt.
Az egykori uradalmi, úgynevezett keskeny nyomközű vasúton eleinte mezőgazdasági árut szállítottak. A második világháború után a kisvasutak állami kézbe kerültek, funkciójuk megváltozott, elsősorban az újjáépítéshez szükséges ipari szállítások kerültek előtérbe. A Szigetközben -gazdag kavics és homok lelőhelyeinek köszönhetően- újabb vasúti pályák épültek. Az 1954-es árvíz utáni újjáépítéséhez a kisvasút nagy segítséget nyújtott az árvíz sújtotta falvaknak. Az 1968-as közlekedéspolitika sajnos megpecsételte több kisvasút, így a szigetközi sorsát is. Az árufuvarozás áttevődött a közutakra, következményeként közel 2000 km mellék- és keskeny nyomtávú vasút felszámolását kezdeményezték.
Az országban több kisvasúti pálya, köztük a szigetközi kisvasút is 1969. jan.1-jétől megszűnt véglegesen. A pályákat lassan felszámolták, a síneket felszedték. Ha ma a régi nyomvonal mentén végighaladunk, a két hídon kívül még néhány építményt és tárgyat találunk, amely emlékeztet a hajdan volt kisvasútra.