A Vörös-köröszt

Nagyanyámtól hallottam azt a történetet, hogy az 1848-as szabadságharc alatt egy nagy csata volt Dunaszegen. Annak idején a falu szívében volt a fogadó, amit egy Vaskovics nevű vendéglős vezetett. A magyar huszárok éppen betértek, hogy leöblítsék az út porát, amikor egy beszédhibás ember lélekszakadva rohant Zsejke felől és azt kiáltozta:
-"Hutyárok, itt gyünnek a osztyátyok!"
A katonáknak nem kellett kétszer mondani, vágtáztak a csata színhelyére. Az ellenséges hadak összecsaptak. Sok német és sok magyar is életét vesztette. Erre bizonyítékként szolgál az a tény, hogy az 1950-es években is találtak mórvetés közben emberi csontokat. E csata emlékére a falubeliek emeltek egy keresztet. Ide mentek ki a II. világháború előtt a keresztjáró napokkor az emberek imádkozni a jó termésért.

Én is hoztam elölrül agyagot onnan mórnak. Aztán odagyütt hozzám egy olyan jól öltözött uriember. Aszongya:
-Idefigyejjen bácsikám! Onnan a dombrul, ami körül van véve, a világér se vegyen, mer a régi igazi hős magyarok ott vannak eltemetve. Kerítésse azér van körűvéve.


A Kiskép

Errefelé vonult 48-ban a front. Vót itt egy Miska nevü félütődött. Monták nekie:
-Miska, menj el lóháton, nízd meg, gyünnek-e a katonák! Aztán mikor visszagyütt, azt kiáltotta:
-Hutyárok, gyünnek a osztyátyok! Mingyá Zsejkére érnek.
Héderváron is volt ütközet. Egy feszület áll ott Ráróban, ahol a kálvária van, meg Zsejkéné, jobb kéz felül vót két emlékmű, meg Dunaszegné a Kisképné vót egy nagy harc.
Azt el is hiszem, mert valamikor onnan hortunk homokot a gödörbű. Én is akarok szennyi homokot. Ni, eccercsak annyi koponya meg csont meg mindenféle tárgyak potyogtak szét! Aztán betakartam vissza. De utána nem is engették hordani belűle a homokot. Lezárták.


Hatvágás

Dunaszegnél táborozott a magyar sereg. Két huszárt küldtek járőrbe, puhatolják ki, merre vannak a németek. Hédervár felé indultak és hamarosan nagy német csapattal találták szemben magukat. Az egyik huszár elnyargalt, a másik elálmélkodott, körülfogták, meg kellett adnia magát. A németek lefegyverezték, elvezették a táborukba. A táborban megkézdezték tőle, hogyan csinálják a magyarok a hatvágást. A huszár azt felelte, hogy gyalog nem tudja megcsinálni, csak lóháton. Lóra ültették, körülvették. Ő pedig elkezdte csinálni a hatvágást. A németek húzódtak hátra előtte, mindig tágult a kör. Egyszercsak egy nagy nyílás támadt az egyik oldalon, a huszár kiguratott rajta, elnyargalt. Táborát még Dunaszegnél találta. Ügyességéért kitüntetést kapott.


Summás Marci

Horváth Marci summáslegíny vót Gyulamajorba, nos mindenki csak Summás Marcinak hítta, mer ű vót a legderekabb a bandába. Híres táncos vót. Senki se tudta úgy megtáncútatni a söprüt, mint ű. De nemcsak a táncárul vót híres ez a Marci, jó dúgos vót, meg aztán az uraknak is meg merte mondani a magáét. Ami a szivin, az a száján, olyan legíny vót. Egyszer is aratóbál vót ippen. Ott mulattak a summások a szín alatt, vígan járták a táncot. Há odagyütt a tiszttartó. Megkírdette tűlük:
- No, hogy mulatnak, emberek?
- Köszönjük, jól - mondták rá többen is.
De azér a Marci odamondta neki:
- A búza, amit kiadtak, penészles vót ám!
- Már megin a szád jár, Marci! - mondta neki a tiszttartó. - Vigyázz, mer bajod lesz belülle egyszer!
Erre aztán többen is kiabálni kezdtek, hogy de igaz, penészles vót, adjanak helette jót! - Marci még azt is odamondta:
- Meg a hús is büdös vót, amit dílre adtak!
No, erre a tiszttartó szánjonvágta a Marcit, ammeg vissza. A lett a víge, hogy jól ellátták a tiszttartó baját. De gyüttek ám a csöndérek is, nos elvittík a Marcit. Nem is látták többet a majorba. De amíg vittík azt kiabálta a csöndérek között is:
- Ne fíjjetek emberek! Aratunk mink még a magunkén is!


Horthy Miklós fogadása

Nekem nem sok emlékem maradt meg a II. világháborúból, hiszen csak 12 éves voltam akkor. Egy bunkerban bújtunk el, mert féltünk a katonáktól, ágyúktól. Csak ültünk és reménykedtünk, hogy felszabaduljunk. Antal, a bátyám a háborúban elkapott egy betegséget, majd 57-ben meghalt.
Még arra emlékszem, hogy a medvei hídon egyszer láttam Horthy Miklós kormányzót fehér lovon.
A kormányzót testőrök kísérték át a hídon, mögöttük lovasság és gyalogság menetelt. Csallóközt mentek visszafoglalni. Horthy Miklós tiszti ruhában, sok éremmel a kabátján jelent meg.
A lábán fekete sarkantyús csizma volt. A fején fekete-fehér sapka. Kis bajusza volt. A lova díszmenésben táncolt. Lovaskocsival mentünk a kormányzót fogadni.
Nagy élmény volt Magyarország első emberét látni.